Fekvés szó jelentése és eredete

        Az ige fek- töve talán finnugor eredetű: zürjén pukal, votják puk(ül). Az ülés és a fekvés kapcsolata a nyugalmi helyzet lehet. Hasonlóan az alszik igéhez, hármas (sz, d, v) tövű ige. 

        Leghasználtabb változatában azt jelenti hogy: vízszintes helyzetben lenni/nem álló állapot.  Azonban vannak más jelentései is. Jelentheti egy embernek, állatnak vagy akár bármi másnak a  földrajzi helyzetét is. Harmadik jelentése az aludni térést vagy ahhoz felkészülést, népies nyelvben az alvóhelyet is a fekvés szóval fejezik ki. Egy állat lakóhelyét is kifejezheti. Negyedik és egyben utolsó értelmezése ennek a szónak: Az a magasság amelyben valamely hangszer, énekes vagy zenemű hangjainak zöme elhelyezkedik. Vonós hangszereken: a balkéz állása, asszerint, hogy az első ujj melyik hangot fogja.

       Azért választottam ezt a szót, mert ez volt a legeslegelső szó amit megláttam. Számomra nincs különös jelentése ennek a szónak. Ahogy belegondoltam egész jó szó, mert ez az a dolog, tevékenység ami mindenki életében szerepet játszik és mindenki életében létezik. Nincs olyan ember a világon aki még nem feküdt volna. Számomra ezért volt ennyire semleges. Bárki szinte bármikor lefeküdhet akárhova. Akár a kanapéról akár az ágyról vagy akár a földről van szó. Másrészt pedig nagyon sok jelentése és ragozott alakja van a szónak ezáltal sokrétű. Szinte minden formában minden ragozott alakban napi használatú ez a szó. Az egyik leghasználtabb magyar szó véleményem szerint, ezért volt tökéletes arra hogy utánanézzek a jelentésének és az eredetének.

Hangszeren

Földrajzilag

Állatok, emberek stb.

     1.    Vízszintes helyzet; nem álló állapot.

Fekvés közben nem lehet inni, mert félrenyelsz. A betegre ráfér még egy hét fekvés. 

Eredet [fekvés < fek(szik) + -v- (kötőhang) + -és (főnévképző)] 

További részletezés

1. Aludni térés; éjszakai pihenés előkészületei és megkezdése.

Már este van és elkezdtük a fekvést. Fekvéskor megágyazunk és elővesszük a párnákat. 

2. Elhelyezkedési mód; tárgy, dolog állandó helyzete. Városnak, országnak, tájnak máshoz viszonyított földrajzi helyzete.

A baba szabályos fekvése miatt szabad mozognia a kismamának. A balatoni szőlőket a déli fekvés miatt sok napfény éri. 

3. Népies: Alvóhely; ember ágya, vagy állat számára leterített szalma, alom.

Nappalra takard le a fekvést. A nyúl egy gödörben talált magának fekvést. 

4. Zene: A bal kéz állása vonós hangszeren aszerint, hogy az első ujj melyik hangot fogja le.

A gyerekdalt első fekvésben játsszuk. A negyedik fekvésnél már sokkal pontosabban kell érezni a helyzetet. 

5. Zene: Hangmagasságok tartománya, amelyben egy énekes, hangszer vagy zene hangjai megszólalnak.

A mély fekvés miatt nehezebb elénekelni a dalt. A gyerekek a hangjuk magas fekvése miatt szépen énekelnek. 

        2. (fek-v-és) fn. tt. fekvés-t, tb. ~ěk. 1) Állapot, vagy inkább helyzet, midőn valaki fekszik. Hanyatt-, hasonfekvés, oldaltfekvés. A kemény földön nem jó fekvés esik. 2) Hely, ágy, alom, fekvőtanya, melyen valaki, vagy valami fekszik. Nyúl fekvésére akadni. Szarvasok, őzek fekvései, azaz vaczkai. Nincs a tudománynak röst ágyban fekvése. (Km.). 3) Átv. ért. tájnak, városnak stb. helyzete. Pest fekvése alacson. Buda vár fekvése szép. 

           3.  FEKVÉS [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e] Általában a fekszik igével kifejezett cselekvés, történés, állapot, helyzet.

• 1. <Személlyel, állattal kapcs.> annak állapota, helyzete, aki v. ami fekszik. A sok fekvés nem tesz jót. Hosszabb fekvést rendelt az orvos. Jólesik ez a kis fekvés. □ Megúnt fekvéséből fölkelve serényen Öltözetet veve [= vett, felöltözött]. (Vörösmarty Mihály) A kényelmetlen, nem fekvésre szánt kanapén alig tudtam elaludni. (Babits Mihály) || a. A fekvő testnek a fekvőhely milyenségével kapcs. érzete. Kényelmes, jó fekvés esik rajta.
• 2. Alvás, pihenés céljából a fekvőhelyre térés, lefekvés. Korai fekvés. No gyerekek, fekvés! □ Jó éjt, királyom! … tisztelkedem [= tiszteletemet teszem] még Fekvés előtt. (Arany János– Shakespeare-fordítás)
• 3. Az a mód, helyzet, ahogy v. amelyben vmi vhol fekszik (kül. II. 4), elhelyezkedik. A magzat, a szív fekvése. Tökéletes a fodrok, a ráncok fekvése a ruhán. Veszélyes a golyó fekvése a testben. || a. (földrajz) Földrajzi helyzet, elhelyezkedés. Magaslati, tengerparti fekvés; a város fekvése. A kis telepet kedvező fekvése kereskedelmi központtá, üdülőhellyé tette. || b. <Épülettel kapcs.> helyzet, elhelyezkedés, ha az épületet a tájnak, a településnek egyes elemeihez, feltételeihez, éghajlatához való viszonyában tekintjük. Ez a déli fekvés megfizethetetlen. Messze van a lakás, de gyönyörű a fekvése.
• 4. (zene) <Vonós hangszeren> a balkéz állása, aszerint, hogy az első ujj melyik hangot fogja. Első, második fekvés. Harmadik fekvésben játszik. || a. Az a magasság, amelyben vmely hangszer, énekes v. zenemű hangjainak zöme elhelyezkedik. Magas, mély, jó, rossz fekvés. || b. (csak jelzővel) <Az összhangzattanban> az akkord(ok) olyan helyzete, melyet az jellemez, hogy a három felső szólam a lehető legközelebb van-e egymáshoz v. olyan távolságban, hogy két szomszédos szólam közé az akkordnak még egy hangját be lehetne illeszteni. Szűk, tág fekvés.
• Szólás(ok): ld. leányzó.
• Szóösszetétel(ek): farfekvés.
• fekvésű.
  

         Forrás 1
         Forrás 2
        Forrás 3
        Képek